Határtalanul 2024
Előkészítő foglalkozás
(2024.05.10)
A gyerekeket tanulói csoportokba osztottuk és prezentációkat készítettek a rájuk kiszabott feladatból, amik a meglátogatásra tervezett állomásokat ölelték körül. Így például egy csoport II. Rákóczi Ferenc életéből készült, mások Fülek várát tanulmányozták. Az előkészítő foglalkozáson először ismertettük a diákokkal a trianoni békediktátumot, beszámoltunk a korábbi évek Határtalanul kirándulásairól. Ezután a csoportok bemutatták a többieknek az elkészített prezentációkat, így felkészülve vághattunk neki a kirándulásnak. Igénybe vettük az Okosdobozt is, ami így, a sok tanulmányozást követve szórakoztató feladatokat biztosított a gyerekek számára.
1. nap
(2024.05.21)
Izgalommal voltak eltelve a gyerekek az kirándulás előtti reggelen. A tervezett 6 órai indulás a tervek szerint megvalósult. Erre a napra terveztük a leghosszabb utunkat. Első állomásunk Lőcse volt, így Szlovákiát átszelve indultunk északra, a gyerekek megtapasztalhatták a felvidéki szerpentinek világát. Lőcsén a Szt. Jakab templom felé vettük az irányt. Röviden elmeséltük a templom fontos látnivalóit, majd csoportokba rendeződve körbejárhatták az épületet. Megismerhették a faoltárt és különböző fából készült szobrokat, amik Lőcsei Pál mester keze által készültek. Több érdekességet is felfedeztek: a falfestményeket, amik a 7 főbűnt és 7 főerényt szimbolizálták vagy az egykori lőcsei nemesség címereit, amik a számukra fenntartott helyeken szerepeltek.
Lőcse város is számtalan nevezetességet tartogatott. Együtt ellátogattunk a szégyenketrechez, ahol a középkorban a „bűnöket” elkövető embereket csukták be és tették őket közszemlére. Megbeszéltük a diákokal, hogy mennyire számítanak ezek az akkori vétségek komolynak a mai fiatalság szemében. Kis városnézés következett, bejárhatták a főteret és környékét, meglátogathatták például a híres városházát, Mikszáth regényének helyszínét. Természetesen az első emléktárgyak beszerzése és fagylaltok elfogyasztása is megtörtént.
Lőcse után a Csorba-tó felé vettük az irányt. Esőzés volt érkezésünk idején, de kis várakozás után csak a mi kedvünkért kiderült kicsit az idő, így volt annyi időnk, hogy körbesétáljuk a festői szépségű tavat. A Tátra hegycsúcsain még nyomokban látható volt a hólepel, a parton váltogatták egymást az erdőrészek és szállodák/vendéglátóhelyek. Az idő eddig volt kegyes velünk, nagy zuháré szakadt a nyakunkba, szaladtunk vissza buszhoz. Innen már csak vissza kellett utaznunk a déli határhoz, elfoglalni a szállásunkat.
2. nap
(2024. 05. 22)
Határtalanul kirándulásunk 2. napján ellátogattunk a Zólyomi várba és bejártuk Besztercebányán a Mátyás-ház termeit.
Meglehetősen hosszan időztünk a Zólyomi várban, mert szinte rabul ejtettek a kiállításon megtekinthető festmények, szobrok. Bár idegenvezetőnk nem volt, szerencsére kedvünkre fotózhattunk.
A gótikus–reneszánsz kastélyt a 14. században I. Lajos magyar király építtette, amely a magyar királyok vadászkastélyaként és nyári rezidenciájaként szolgált. A várkastély jelenleg kiállítások színhelyeként szolgál. A szabályos négyszögletű, négy saroktornyos zólyomi várat a város főterétől délre közelítettük meg egy enyhén emelkedő úton. Egy négyszögletes kaputorony fogadott minket. A belső vár udvarába vezető kapualjban gótikus ülőfülkék láthatók. Itt helyezték el 1994-ben a Balassi Bálint emlékét megörökítő bronztáblát, mivel itt született Balassi Bálint, a korszak legnagyobb magyar költője és katonai stratégája. 1620-ban egy esztendőn át őrizte a vár a Szent Koronát, itt koronázták királlyá a Zólyomi országgyűlésen Bethlen Gábort.
A kiállításon immár ismerősként köszönthettük Lőcsei Pál és tanítványainak munkáit, illetve azok másolatait. Elmerültünk a vallási szimbolikában, a kiállítás gondoskodott ugyanis arról, hogy eszerint gyűjtötte csoportba a szobrokat. Például egy helyen találhattuk, ahogy Jézus megmutatja stigmáit, vagy a Szent Miklós életét feldolgozó műveket. A felső termekben éppúgy megtalálhatóak voltak klasszikus festmények, mint a popart-hoz tartozó művek.
A kastély termeiben manapság egy-két szép reneszánsz portáltól eltekintve szinte semmilyen eredeti berendezést vagy díszítést sem találunk. Legszebb része a XVIII. századból fennmaradt festett kazettás mennyezete a Királyok termében; nem kevesebb, mint 78 német-római és Habsburg császár portréja látható itt.
A nap nagyrésze megint esőzéssel, viharral telt, ezért a korábbi tervek helyett Besztercebányába vettük az irányt. Történelmi központjában találjuk a Bányászok bástyájával egybeépített Mátyás-házat. Valószínűleg egykor a kamaragrófi épület adott szállást Mátyás királynak és Beatrix királynénak. Erről tanúskodik az épület homlokzatán található két címer. Az 1761-es nagy besztercebányai tűzvész során jelentősen megrongálódott az épület. A három szintet magába foglaló múzeum kiállítóterei a város helytörténeti, céh- és hadtörténeti tárlatának adnak otthont. Makett formájában megtekinthetjük a középkor végi Besztercebányát.
3. nap
2024.05.23
Reggeli után iskolalátogatásra mentünk Rimaszombatba a Tompa Mihály Alapiskolába. Odaértünk az iskolához, ahol az igazgatóhelyettes fogadott bennünket. Elmondta az iskola és annak névadójának történetét, valamint a Szlovákiában történő magyar nyelvű iskolák történetét is. A folyosón megmutatta nekünk az „Akikre büszkék vagyunk” tablót, ahol több híresség fotóját láthattuk. (színésznő, énekes és orvos hírességet). Végül az iskola nyolcadik osztályos tanulóihoz mentünk be rajz órára. Velük sokat beszélgettünk és barátkoztunk, nagyon kedvesek voltak.
Az iskolalátogatás után a Füleki várba mentünk. A füleki vár egy egykori vulkán lekopott bazaltperemére épült középkori erődítmény Szlovákiában, Fülek város közepén.
Felmentünk a várba, ahonnan csodálatos volt a kilátás. Majd lesétáltunk, megnéztük a kiállítást is. A kiállításban láttunk fegyvereket, páncélzatot, őskori használati tárgyakat. Utána átmentünk a vár tövében található légvédelmi óvóhelyre, ott is szétnéztünk. II. világháborús lőszereket és tárgyakat láttunk. A várlátogatás után volt egy kis időnk szétnézni a városban majd visszaindultunk a szállásra.
4. nap
2024.05.24
Utolsó nap ismét egy hosszabb útra vállalkoztunk. II. Rákóczi Ferenc életét követtük végig – visszafelé. Kassára látogattunk, ahol az időszűke miatt csak csak a céljaink felé sétálva tudtuk megcsodálni ezt a gyönyörű várost. Első látogatásunk célja a kassai dóm volt. A gyerekeket lenyűgözte a templom monumentalitása. Természetes II. Rákóczi Ferenc sírját is megtekintettük.
Kassán kihagyhatatlan állomás a Rodostó-ház, ahol a fejedelem életét ismerhettük meg, számtalan korbeli, sőt, eredeti műtárggyal. Nemcsak a házat, hanem a Miklós-börtönt is meglátogattuk idegenvezetőnk segítségével.
Kassai kirándulásunkat Borsi követte, a fejedelem szülőháza. Ez a nemrég átadott kastély volt a gyerekek egyik kedvence. A fülledt idő miatt is jó volt behúzódni a múzeumba, ahol aztán számtalan, érdekesnél érdekesebb prezentációval teletűzdelt információhoz jutottunk, sikerült nem csak a diákok, hanem a kollégák számára is rengeteg újdonságot nyújtani. Igazán sajnáltuk otthagyni, de már ideje volt hazatérnünk, kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel eltelve.
Határtalanul 2023
1. nap
(2023.05.30.)
5 órakor indultunk az iskola mögül. Utunk a 3-as főutat, az M3-as és az M5-ös autópályát követte. A kecskeméti pihenőhelyen megkötöttük „barátságszerződésünket”, az összetartozás szimbólumaként felkötöttük egymásnak a nemzeti színű szalagot a csuklónkra. A röszkei határátkelés után első utunk Zentára vezetett, ahol egy kis parkban töltött pihenő után megnéztük a városházát és a hozzá tartozó óratornyot. Itt egy idegenvezető segítségével megismerhettük a zentai csata történetét, ami a török elleni hadjárat jelentős állomása. Felmásztunk az óratorony tetejére, ahonnan távcsővel szemügyre vettük a csata helyszínét és Zenta fantasztikus látványát. Az óratoronyban korabeli öltözékekkel, fegyverekkel és a csatát ábrázoló terepasztallal is találkozhattak a gyerekek.
Zentán végigsétáltunk a csata helyszínéül szolgáló Tisza parton, elsétáltunk a zentai csata emlékművéhez, amelyre nemzeti színű szalagot kötöttünk, majd elénekeltük a magyar himnuszt. Visszafelé megtekintettük a Révész szobrát, további érdekességeket tudtunk meg például a tiszavirágzásról.
Buszra szálltunk és Csantavérig meg sem álltunk, ahol a neobarokk és neoreneszánsz stílusban felépített nagytemplomot tekintetük meg. Itt a plébános úr érdekfeszítő előadásában ismerhettük meg a templom építésének történetét.
A nap utolsó feladata a szállásunk elfoglalása a kishegyesi Kátai Tanyán.
2. nap
(2023.05.31.)
Reggeli után Törökbecsére indultunk, amit becsének is neveznek. Ezen a helyen végigsétáltunk a Tisza mentén és megfigyelhettük a zsiliprendszer működését, ami a Tisza és a Duna-Tisza csatornát egyenlíti ki. Egy hosszabb buszutat követve megérkeztünk Noviszád (Újvidék) városába, ezúttal a Duna partjára. A sétálóutcán megnéztük az ortodox templomot. A sétálóutca túlsó végén egy római katolikus templomot, a Mária neve templomot is megcsodálhattuk, aminek tetejét a Zsolnay manufaktúrában gyártott tetőcseréppel burkolták. A diákok itt kaptak egy kis szabadidőt, amit vásárlással is töltöttek, beszámolójuk alapján több helyen is tudtak magyarul kommunikálni, de az angol nyelv is segítette őket. Sétánk egy hatalmas rózsakerttel díszített parkon vezetett keresztül, de megtekintettük a szerbiai háború alatt lerombolt híd képeit, amik az újjáépített hídfőnél láthatóak. Ezen a hídon sétáltunk át a Dunán, végül megérkeztünk Pétervárad várába, annak történetével gazdagítottuk tudásunkat. Itt látható például a „bolond óra”, aminek nagy- és kismutatója fel van cserélve, így a hajósok jobban le tudták olvasni az időt.
Napunk harmadik állomása Csúrog községe volt, ahol a 1943-44-es mészárlás magyar áldozatainak emelt emlékművénél adóztunk a hősök emlékének. A „fagyos napokat” követően a szerb partizánok szinte a teljes magyar lakosságot kivégezték vagy deportálták. Néma csenddel tisztelegtünk előttük, emlékszalagot kötöttünk fel és elénekeltük a magyar himnusz.
A szálláson a vacsorát követően a gyerekek élménybeszámolót tartottak.
3. nap
(2023.06.01.)
Június elsejének fő úti célja Szabadka volt. Útközben megismerkedtünk a különböző építészeti stílusokkal, főképp a szecesszióval, amiből különösen sok van a városban. A főtéren megnéztük a népszínház épületét, a könyvtárat és Bíró Károly szobrát, akinek történetével is megismerkedtünk. Onnan elsétáltunk a magyar konzulátus épületéhez, útközben a vasútállomást is megnéztük. A városnéző túránk következő állomása a Barátság tojás, egy óriási hímes tojás volt a ferencesek temploma előtt, ami a drávai festők alkotása. Ámulattal csodáltuk Szabadka leghíresebb épületét, a zsinagógát. Innen átvonultunk Szabadka írójának és számtalan vers szerzőjének, Kosztolányi Dezsőnek egykori iskolájához és szobraihoz. Kis városnéző körtúránk a híres Kék szökőkút mellett vezetett vissza a főtérhez.
Szabadkától nem messze található a Palics, ahol először a tavat és környékét látogattuk meg, de a gyerekek nagy bánatára nem fürödhettünk benne. Ezután a közelben található állatkertbe mentünk.
Kishegyesre visszatérve az esős idő sem tartott vissza minket attól, hogy az autentikus, népi hagyományoknak megfelelően búbos kemencében süssünk kürtős kalácsot, amit a gyerekek saját kezűleg készítettek és fogyasztottak el. Az este záróprogramja egy tánceste volt, ahol a gyerekek felszabadultan adták át maguknak a moldvai és vajdasági néptáncoknak.
4. nap
(2023.06.02.)
Az utolsó napon búcsút vettünk kishegyesi szállásunktól és a vendégszerető szállásadóktól. Szabadkára visszatérve a Városházát immár belülről is megcsodálhattuk. Ha az előző napon megismertük a szecessziót, itt aztán kézzelfogható közelségbe került. Az idegenvezető körbevezetett minket a tanácsteremben is, ahol a Városháza többszöri újjáépítését ismertette velünk. Körbe az ablakokat a magyar történelem nagy alakjai díszítették.
Ezután a közeli palicsi alapiskolába látogattunk, ahol magyar anyanyelven is folyik tanítás. Látogatásunk alkalmával éppen a kis napköziseknek volt foglalkozás, az igazgatóasszony vezetett minket körbe egy-egy osztályterembe betekintve és a tornatermet is ismertetve. Egy helységbe vezetve megvendégeltek minket és beszámoltak a helyi oktatás sajátosságairól.
Innen már csak hazafelé vezetett az utunk, egy hosszabb határátkelés után a már megismert autópályán haladva értünk vissza Ózdra kimerülten, de élményekben gazdagon.
Határtalanul 2016
